Történelmünk többször gondoskodott arról, hogy kevés sarka van a világnak, ahol ne találkoznánk előbb-utóbb magyar honfitársunkkal. Kórusunk örömmel tesz eleget magyar szervezetek meghívásának, fontos feladatunknak érezzük, hogy politikai indítéktól mentes kapcsolatot ápoljunk Velük a határokon túl is. Beszélgessünk múltról és jelenről, ismerjük meg a család életét, és egyáltalán: beszélgessünk magyarul.

A Strasbourgi Magyar Kultúregyesület meghívására utaztunk Franciaországba október 21-én. Az egyesület néhány tagjával szinte mindennapos a kapcsolat, hiszen munkájuk az anyaországhoz köti őket. Az 1956-os forradalom és szabadságharc történelemformáló eseményeire és egyik meghatározó személyiségére – Nagy Imrére – emlékeztünk szinte családi körben. Vendéglátóink – inkább szüleik - jelentős részben a forradalom idején kerestek új hazát, és találták meg Elzas-Lotharingia különböző vidékein. Érdekes és elgondolkodtató emberi sorsokról hallhattunk. Az egyén jövőjét abban az időben az határozta meg leginkább, hogy merre indult éppen vonat…

Itteni első szereplésünk 22-én Offenheimban, a Katolikus Templomban volt. Együtt szerepeltünk a helyi Vocalson Kórussal.

Csodálatos dallamviláguk és tiszta, homogén hangzásuk elbűvölő volt. Műsorukat a Magyar Himnusz eléneklésével zárták. Szólni sem tudtunk a meghatódottságtól. A koncert utáni vacsorát követően a szokásos közös örömzene szórakoztatta az étterem vendégeit. A délelőtti strasbourgi hajós és gyalogos városnézés után csodálkoztunk, hogy még ennyi erőnk maradt. Október 23-án a Magyar Kultúregyesület tiszteletbeli elnöke, Berthel Katalin szakértő városvezetésen mutatta be Strasbourg óvárosát, melyet előző nap hajóról láthattunk.

Délután Tomi Ungerer grafikus kiállítását láthattuk magyar tárlatvezetéssel. Utána frissítő séta, majd koncert az Eglise Christ Ressuscite Templomban. Az ünnepi megemlékezést követően koncert, mely közös énekléssel zárult. Vendéglátóink az altemplomban láttak vendégül, és töltöttünk kellemes estét a helyi egyesület több tagjával és családtagjaikkal.
Október 24-én Magyar-Francia Baráti Egyesület meghívására Belfort városának vendégei voltunk. A várost főleg Peugeot-ról és Alstom-ról ismerjük, most megismertük a magyarosan francia vendéglátást is. Általában is kedves vendégek voltunk Elzas-ban, mert jó időt hoztunk. Itt minden nap esett az eső, amíg meg nem érkeztünk. Azóta napsütés, mintha újból nyár lenne.
Giromany-ban a helyi városvezetőkkel közösen koszorúztunk és emlékeztünk meg Nagy Imre 1993-ban avatott emlékművénél. Ekkor szakadt tíz percig az eső. Se előtte, se utána. Talán az időjárás üzenni akart valamit.

A város nevezetességeinek megtekintése után izgatottan készülődtünk az esti fellépésre a helyi Eglise de Valdoie Templomban. Hálás közönség és a helyi televízió különleges technikai megoldású kamerája előtt zajlott 2oo. – ünnepi - fellépésünk.

Köszönjük az élményeket és a szives vendéglátást, jó volt magyarnak lenni Elzas – Lotharingiában.

A kórus kizárólag jótékonysági rendezvényeken lép fel !